(Vadim Mihaylov cikke alapján)

2014 október 31-én befejeződött a kortárs európai művészet biennáléja Szentpéterváron. A Biennálé alapprogramját, az Ermitage épületében kb. 60 ezer néző látta. Hedvig Feien , a Manifesta igazgatója szerint , a Biennálé először lépte át a hagyományos EU határokat, és nyitott Szentpétervár felé. A legfőbb cél az volt, hogy a kortárs európai művészetet bemutathassák az orosz közönségnek. Mindezek ellenére a kiállítások jelentős része szakmai maradt, a népszerű installációk, performance-ok pedig rövid ideig voltak láthatóak.

A Biennálé kurátora Caspar König (aki 2014-ben a Moszkvai Fiatal Művészek Biennáléjának kurátora is volt) koncepciójában alig szerepelt kortárs helybeli, pétervári művész. Timur Novikov és Vlad Monroe - bizonyos értelemben már klasszikusnak számítanak., szerepeltetésük a Biennálén  "inkább a múlthoz való viszonyulást fejezte ki, mintsem kortárs összevetést".

***

Thomas Hirsccorne (Srez) installációja / egy épületrészlet, leszakadt, levágott, 6 szoba, a falon az orosz avantgard képek, divány, asztal újsággal. KIVÁGÁS.

Ragnar Kjartasson hétórás performansza zárta a Manifesta 10-et. A Vityebszki pályaudvar (mely szimbolikusan keletet nyugattal köti össze) termeit a "Sorrow Conquers Happiness" ének hangjai töltötték be.

***

A párhuzamos programok több látogatót vonzottak, mint az alapprogram.  A kurátor, Nikolay Molok (aki az ArtXronika főszerkesztője volt 2002-2009 között, a Stella Art Foundation igazgatója 2009-től 2014-ig, es a 2011 -es Velencei Biennálé orosz pavilonjának kurátora, 2012-ben a Sanghai pavillon kurátora) remek ismerője a kortárs orosz művészetnek. Véleménye szerint az új helyszín (Kadett corpus) nemcsak az egyetemistákat vonzotta, hanem a péterváriak és a történelmi épületek iránt érdeklődöket is.