Az előző századforduló körül készült alkotások a természet, a szerelem a földi paradicsomába kalauzolnak . Marini örök gyermeke a lóháton, Hans Arp természetbe olvadó arany kőtömbje, Renoir Essoyes környéki kis hídja idilli világot idéz. Javlenszkij színes tájképe mintha köszönetet mondana Vaszilijnek és Gabriele-nek a Murau-ban töltött napokért, Derain megszelídített pinea fái, Pechstein érintetlen kelet-porosz partvidéke éppúgy a Földi Paradicsom helyszínei, mint. Monet Bretagne-i sziklája.
A kiállítás keretét Rodin két szobra (az Eternal Spring és az Eternal Idol) adja, de Hrdlicka Csomók a térben, Kolbe asszonyának arca, Renoir finomvonalú aktjai is mintha mind a harmonikus táj szereplői lennének. Mintha Signac: A harmónia kora című képébe költöztek volna, ahol az árnyas fák alatt gyermek játszik, férfiak petanque-golyót gurítanak, a távoli öböl felé pedig egy pár sétál .Fény és öröm.